A hóról említést sem teszek, csak a sonkáról…
2013 március 27. | Szerző: S Zsofi
Az, hogy húsvét lévén derékig járunk a hóban, nálam már kiütötte a biztosítékot… Azt hiszem novemberig nem is akarok már több hópelyhet látni, sem hó hullást, hófúvást. Így a hóról való értekezésemet, itt be is fejeztem… Ellenben a húsvét, meg a sonka vészesen közeledik!
A mai bejegyzésem a sonkának szentelem. Igazából annak, hogy hol lehet, és érdemes tényleg jó minőségű, húsból készült sonkát vásárolni az ünnepre.
Valamelyik reggel, mikor a kocsimban ülve hallgattam a rádiót, egy sonka szakértő véleményét kérdezték arról, hogy mi az igazi sonka lényege, és melyik az a sonkának nevezett szemét, amit semmi képen ne vegyünk meg. Érdekes, hasznos dolgokat hallottam, és megerősödni látszott mind az a témával kapcsolatban, amit már régen tudni véltem. Nagy bevásárló központok kötözött sonkáit felejtsem el. Bár tény, ami tény évek óta nem vásároltam ilyen helyen sonkát ezen megérzésemből kiindulva. Mivel amúgy is szeretem az új dolgokat, és szeretek jó helyeket felkutatni, venni a fáradtságot,hogy elmenjek, megnézzem, így nem volt nehéz A SONKÁRA rátalálnom. Tavaly is innen szereztem be, és idén sem lesz másként, bár azóta bővült a lelőhelyem palettája…
Az igazi sonka lényege a pácolási időszak hossza, és természetesen a hús minősége, ízesítése. A bevásárló központok kötözött sonkái rövid idő alatt készülnek el, nem jó minőségű húsból és ráadásul teli vannak nyomva mindenféle olyan anyaggal, ami a sonkai mivoltuktól fosztja meg őket, a sok vízről nem is beszélve, és a vákum csomagolásról. Szóval ez felejtős.
Viszont egyre több kis üzlet árulja a saját ellenőrzött készítményét, a húsvéti asztalhoz szükséges kiegészítőkkel, és nagyon jó kis lakomákat lehet rittyenteni belőlük. Az ízvilág béli különbségekről ne is beszéljünk…
Íme néhány tipp, ahonnan nyugodt lélekkel lehet beszerezni a húsvéti sonkát:
Sarki Fűszeres ( Kalácsot és egyebeket is árulnak)
Nagymama Házi Boltja ( Itt aztán van minden, amit nem a diétázóknak szánnak)
Mangalica és Társai (aki a pozitív koleszterinre vágyik)
Baldaszti’s market
Etyeki Sonkamester
B. L
A gumicsizmák kora eljött…
2013 március 21. | Szerző: S Zsofi
Sokat gondolkoztam azon, hogy ilyen bánatos időben, amikor az embernek még kimenni sincs kedve annyira zuhog, vajon mivel rukkoljak elő? Szürkeség ellen legjobb a szín… Nem vagyok erőszakra hajlamos ember, de most már mindenre képes lennék, csak jönne már az a fránya tavasz… Reggeli csalódottságom, ami az időjárást illeti egy dolog űzte el, hogy elő kotortam a szekrény mélyéről a szép színes gumicsizmámat. Nem fogom hagyni, hogy az eső, a naptalanság, és a csontig ható nedves hideg letaglózzon…Belebújtam, és egyszerre megjött a kedvem az esőhöz… Végre nem a téli bundás csizmámba kell belebújnom, ami barna, sötét, és már nagyon depissé tesz, hanem a virágokkal díszített, rózsaszín gumicsizmámé volt a főszerep.Rájöttem, hogy ez egy igen jó találmány ilyen napokra, főleg, ha még van hozzá egy vidám esőkabát is, minden bú elszáll.Arra gondoltam, hogy igazából a családom többi tagjának sem ártana beszerezni egyet-egyet, mert azon kívül, hogy manapság újra divatba jött, jó gyógyír az eső okozta depresszióra. Gyorsan utána is néztem, hogy milyen a trendi gumicsizma, és hogy hol lehet igazán jópofákat beszerezni. Kerestem,kerestem, és rájöttem, hogy ebben a témában nincsenek határok! Kicsit olyan mint a vietnámi papucs, sosem megy ki a divatból, és a paletta igen színes… A gyerek és a női felhozatalból volt mindenféle. Rövid szárú, hosszú szárú, virágos, pöttyös, kockás, szivárványos, békás, katicás, halálfejes, ki milyet szeretne és mi illik hozzá… A férfi felhozatal már kicsit szegényesebb, már a színekben is mert a legtöbb vagy sötétzöld, szürke, fekete, vagy sötétkék. Minta nem igen kerül rá, csak ritkásan, és talán egy olyat láttam, ami fűzővel volt megbolondítva. Eső elleni depire nem voltak alkalmasak.Bizonyára több oldalt kellett volna megnéznem, de amiket megnéztem azoknál szűkös volt a felhozatal… A legjobb bennük az, ha megunjuk még virágtartónak is hasznosíthatóak… Van köztük elegáns, és elnyűhetetlen. Egyszerűen egy vidám viselet, szeretem!
Íme néhány oldal ajánlat, ahol jópofák közül lehet csemegézni kicsiknek-nagyoknak…
http://www.shopstyle.com
http://www.zappos.com/rain-boots
http://www.polyvore.com/rain_boots/shop?query=rain+boots
http://www.target.com/c/rain-boots-shoes/-/N-5xtcz
B.L
Tavaszból télbe… Nem vagyok normális!
2013 március 12. | Szerző: S Zsofi
Tavaly óta mi is a síelők nagy csapatába léptünk. Főleg én, hiszen akkor volt először síléc a lábamon… Tetszett, de még nem tartok ott, hogy mindenáron kihagyhatatlan mozgásformának érezném… Na majd idén… Most, hogy itthon már tavaszi kabátban járok, élvezem a melegebb levegőt, a virágokat keresem séták közben, most indulok neki a nagy havas Alpoknak, hogy meghódítsam lejtőit… Nem vagyok normális! Márciusban, mikor már a rigók is fütyörésznek, mikor már teljesen elég volt a hóból, fagyból, nekem most kell elutaznom több száz kilométerre, hogy keressem a telet… Mégis valahogy izgalommal tölt el, hogy más levegőt fogok szívni, ha még nem is biztos, hogy idén is síbajnok lesz belőlem, de magáért a kikapcsolódásért megéri.
Tavaly sikerült eljutnom a hóekézésig, miután egy órát tudtunk kicsikarni az oktatóból, annyira telítve voltak a napjai.Így autodidakta módon próbáltam a hegy oldalban kitörni a nyakamat, szerencsére sikertelenül. Mindent bepótolok az idén, már ami a tanulást illeti… Csak a sítalpakat ne kéne cipelni…Lehet, hogy csak szánkózni fogok, azt végül is húzni kell…Vagy csak a hóban botorkálni?
Nem. Síelni fogok, ha márciusban a tél után futok… Mindenesetre remélem, mire haza érek itthon már csak a rigók, meg a meleg fog várni…
B.L
Piacoztunk! A Barátnőm és Én…
2013 március 5. | Szerző: S Zsofi
Szombaton megnyílt a Közös Piac, amire én személy szerint már nagyon régen kíváncsi voltam… Szép napsütéses délelőtt volt, így felkaptam a napszemüvegemet, egy tavasziasabb kabátkát, és barátnőm kocsijával elrobogtunk az Akváriumba. Ami nekem nagyon barátságos volt, hogy fedett térről lévén szó nem volt tömeg, lökdösődés, hanem szellősen kényelmesen lehetett végig sétálni az asztalok között. A hangulaton még érezhető volt, hogy az első alkalomról van szó, így a klasszikus piaci, zsibvásári hangulat nem volt meg,hanem mindenki csöndben haladt egyik árustól a másikig. A kínálat vegyes volt, nagyon sok volt a hús, kolbász,házi készítésű szalámi, illetve nekem kicsit sok volt a méz árus. Ilyenkor mindig keresés céljából is megyek, hátha találok valami jót, különlegeset, amiért később érdemes vissza menni… Nem volt nehéz találni… Találtam nekem való szörpöt, csokoládét, házi készítésű kekszet, cukorkát és különlegesen elkészített savanyúságot. Volt péksütemény, zöldség-gyümölcs és sok finom kecskesajt. Végigkóstoltuk a fél piacot, amivel nagyjából az ebédet is elintéztük, és jó érzéssel jöttünk haza, hogy végre van megint egy jó kis hely a városban, ahová érdemes lesz két hetenként szombaton elugrani, akár csak barátnős programként.
Én a meleg idő közeledtével lehet, hogy átgondolnám, hogy az egészet az Erzsébet térre kiköltöztessem, de ez csak az egy magán vélemény. Szóval mindent összevetve érdemes elmenni és megnézni, keresgélni, és új lelőhelyekre bukkanni!
B.L
Tavaszi nagytakarítás…
2013 február 27. | Szerző: S Zsofi
Nagyon unom már a telet… Annyira, hogy ma elhatároztam,hogy akár tetszik, akár nem sapka nélkül fogok közlekedni, előveszem a napszemüvegem, kicsit letekerem a kocsim ablakát csak résnyire, pörgős számokat hallgatok, olyat is, amit amúgy meg nem hallgatnék és átnézem a ruhatáramat, kiselejtezek mindent, ami már régi, nem hordom. Új göncök után nézek, a szürke színű ruhák mellett úgy mentem el, hogy nem is akarom látni. Fókuszáltam a színesekre, mint aki beszabadult egy cukorka boltba a tavasz színeit keresve.A rózsaszínt, kéket, zöldet, még arra is rávettem magam, hogy egy sárga felsőt felpróbáljak. Borzalmasan állt, de legalább sárga volt! Befúrtam magam a táska kínálatba, könnyed tavaszi modellek után kutatva.Bementem egy illatszer boltba, hogy a legfrissebb illatú tusfürdőt, szappant megtaláljam. Betegesen kerestem a tavaszt mindenhol. A levegőbe szagoltam, hogy érzek-e már valamit, amikor is hazaérve a házunk előtt lévő kertbe bepillantva megláttam a tavasz első hírnökét, egy hóvirágot…Eszembe ötlött, hogy miért nem rögtön itt kerestem, így megspórolhattam volna magamnak egy kis pénzt, arról nem is beszélve, hogy ha valamit ennyire keresünk, az általában az orrunk előtt szokott lenni. Mindenesetre megnyugodtam, hogy már itt van a küszöbön kopogtat, csak be kell engedni…Hát én most már beengedtem…
B.L
River Cottage minden napra…
2013 február 22. | Szerző: S Zsofi
A River Cottage-val először kb. tíz évvel ezelőtt találkoztam, amikor Londonban töltöttünk pár hónapot. Nyelv gyakorlás címszó alatt mindig megnéztem a műsort a tévében, és közben arról álmodoztam, hogy majd egyszer nekem is lesz egy olyan kis farmom, mint amilyen ennek a szemüveges manó kinézetű embernek. Mindent megtermelek majd benne, és másból sem fog állni a napom, csak a szüretelésből, főzőcskéből, alkotásból. Mondanom sem kell, hogy nincs azóta sem kertem, csak két erkély, ahol tavaly még egy paradicsomot sem sikerült termésre bírnom… Na, majd idén…Bevásároltam vetőmagokat, azzal a tervvel, hogy csinálok egy konyhakertet… Ember tervez…
Azóta a Szemüveges Torzonborz Manónak (Hugh Fearnley-Whittingstall) számtalan műsora ment le a különböző adókon (amikről én sajnos rendszeresen lemaradtam). Sok-sok szakácskönyve jelent meg. Ám idén karácsonyra, (mintha a Jézuska megérezte volna, hogy jól jönne nekem egy ilyen könyv) megkaptam az egyiket a sok közül… Hetekig csak hevert a konyhában, mert időm nem nagyon engedte, hogy belenézzek, aztán egyik este kinyitottam, elkezdetem tanulmányozni, és a bűvöletébe kerített. Könnyű, mindennapi használatra összegyűjtött receptek, rövid történetekkel megfűszerezve és guszta fotók.
Kezdő kuktáknak abszolút ajánlom!
Elsőként lapos kenyeret fogok készíteni belőle…Sikeremről később adok tájékoztatót…
B. L
Piac nyílik!
2013 február 19. | Szerző: S Zsofi
Várom már a tavaszt… Nem csak azért, mert már unom ezt a szürke fénytelen időt, amitől az ember szintén szürkévé és fénytelenné válik, hanem mert eljön a piacolás ideje. Télen is próbálkoztam párszor, rávettem magam, hogy a hóba, fagyba kimenjek, de alig vártam, hogy újra valami meleg helyen legyek. Egyáltalán nem élveztem. Ráadásul nem is nagyon volt miért kimenni… Legfeljebb egy kis forralt borért, kolbászért . Majd ha itt lesz a tavasz ! Nálam a medvehagyma az első hírnökök egyike…Vannak jól bejáratott helyeim, ahová heti szinten kimegyek, vagy kétheti váltásban, és most ismét lesz még egy hely, amit mindenképp ki szeretnék próbálni. Közös Piac a neve és az Akváriumban kerül március 2-tól két hetente szombatonként megrendezésre… A leírás szerint lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere… Kézműves kekszek, csokoládék, fűszernövények, húsok, zöldségek, gyógyteák, szörpök és jó hangulat. Szeretem, hogy a városban egyre több ilyen hely van, és egyre több igény van az ilyen helyek iránt. Szeretem, hogy húzhatom magam után a bevásárló kocsimat, pakolhatom bele a finomságokat, amit a család aztán jóízűen elfogyaszt. Szeretem, hogy mazsolázhatok az igényes élelmiszerek között, válogathatok, kóstolhatok.Szeretem, hogy ez jó hétvégi, családi program. Közösség kovácsoló hely…
További infó: https://www.facebook.com/KozosPiac
Jóga minden mennyiségben…
2013 február 12. | Szerző: S Zsofi
Elkezdtünk jógázni. A férjem és én. Jó kis vasárnap délutáni program. A cél az leginkább valamiféle mozgás bevezetése volt az életünkbe, amit közösen is lehet csinálni,és azalatt az idő alatt, míg a gyermek alszik. Keresgéltem, kutattam, míg megtaláltam a számunkra legjobb megoldást. “Jóga oktató házhoz jön”. Így egyikünk sem kényszerül arra, hogy egyedül menjen, míg a másik otthon őrködik, vagy kapásból lemondja az órát, mert elment a kedve az egésztől, mivel egyszemélyes programról van szó. Fő a rendszeresség, és ebből most nem engedünk… Nem mondom, néha jó lenne inkább aludni egyet ebéd után, vagy elmenni egy jó kis cukrászdába egy sütire,de keményen ellenállunk a kísértésnek, és inkább mozgunk.Az elején kegyetlennek éreztem, néhány gyakorlatot, de minél többet csinálom, annál jobban belemelegedem. Most csak az én nevemben beszélek. A másik felemen néha látom, hogy az óra eleje és a ráhangolódás nehezen megy, de aztán a másfél óra elteltével mint akit kicseréltek olyanná válik.
Szóval mindent összevetve, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert azon kívül, hogy megmozgatja az összes testrészünket, nagyon jó páros program, ellazít, átmos, felfrissít,összeköt.És ez így jó. Nekünk bevált.
Ja! Még nem említettem, hogy hol találtam az oktatót?
http://www.yogame.hu/
B.L
Miért éppen Balettcipő?
2013 február 5. | Szerző: S Zsofi
Sohasem balettoztam… Kislányként sem… Olyannyira nem, hogy még balettcipő sem volt a lábamon soha. Pedig mindig nagyon tetszett… A balettot, mint műfajt sem kedveltem, főleg ha a férfiakra gondolok, akik szűk nadrágban, igen nőies mozdulattal piruetteztek végig a színpadon. Mégis a balettcipő más volt…Szép, fényes, rózsaszín, szalagokkal… Minden kislány álma. Arra nem gondoltam, hogy kényelmes-e vagy sem, hogy bele kell-e erőltetni a lábat, vagy sem, hogy lehet-e benne járni, és hogy a tánc hogyan lehetséges egyáltalán benne? Aztán elkeveredtem az Ecserire, és szembejött velem, szinte rám kiáltott, hogy “Itt vagyok, vegyél meg, mert kellek Neked!” És megvettem. Csodaszép volt… A méret nem volt jó, de megpróbáltam felvenni, belekényszeríteni a lábam, mint a gésák a fapapucsba, de nem ment. Sebaj az enyém! Nem tudom a mai napig sem, hogy kié volt, ki táncolhatott benne, pedig van története az biztos, de ez már örökké titok marad. Most az ablak kilincsén lóg, aki látja mindig megkérdezi, hogy “Te balettoztál?” Ilyenkor lazán odavetem, hogy nem, csak tetszik és az enyém. Azóta megszerettem a balettot, (talán az öregedéssel jár) és őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy elkezdjek felnőtteknek szóló balettórákra járni, mert van ilyen is. Nem vagyok hajlékony,de sebaj ez sem akadály, talán egy próbát megér, ha másért nem a mozgás kedvéért és azért, hogy egyszer elmondhassam, ha valaki felteszi nekem a szokásos kérdést, hogy”Igen, balettoztam”.
Esős hétvégén jól jön egy szívet-lelket melengető reggeli…
2013 április 5. | Szerző: S Zsofi
Még mindig késik az idei tavasz… Hónapok óta ülünk a szürkeségben, a színtelenségben és az életkedv lassan megadja magát… Azon gondolkoztam, hogy ilyen időben gyerkőccel mit csináljunk, hová mozduljunk ki… Számtalan lehetőség kínálkozik, de van amikor kényeztetésre vágyik az ember, amikor csak arra, hogy az amúgy is elnyújtott, lelassított napunk ne úgy kezdődjön, hogy a családnak reggelit kell készíteni.Azért ez nálunk előfordul… Persze ez nem azt jelenti, hogy otthon ne szeretnénk a reggeli gofri partykat,vagy a közös omlett készítést, de néha jól esik kirúgni a hámból… Ilyenkor felkerekedünk, és elmegyünk kedvenc helyeink egyikébe, ahol meleg fogadtatás, jó zene, gyerek sarok és fantasztikus reggelik várnak bennünket. Jó idő esetén terasz. Ahol el tudjuk nyújtani a délelőttöt kényelmesen, néha-néha akár barátokkal is. Ahol frissen sült croissan, kenyér illata keveredik a kávé illatával.Ahol a gyerkőc is jól érzi magát, nem csak a felnőttek. Több ilyen hely is van, ahová szívesen megyünk, és van pár, amit még nem próbáltunk, de nagyon kíváncsiak vagyunk rá. Aszerint válogatunk, hogy melyik hely az, amelyik gyerek barát, ahol nem nyűglődés, rohanás az evés, ahol nem kell terelgetni állandóan a kis palántát azért, hogy le ne bontsa a berendezést unalmában. Szerencsére egyre több ilyen hely van, és ez nagyon jó!
Az én kedvenceim:
Déryné (kedves, figyelmes kiszolgálás, meleg hangulat, jó zene, étel)
Briós ( nagyon gyerek barát, laza hely finom ételekkel)
Villa Bagatelle (finom ételek, kedves kiszolgálás, ide inkább párral, vagy barátnővel)
Szervusz (szintén barátnős, barátos reggelikhez, jók a meleg szendvicseik)
Gerlóczy (jóóóóó)
Amit még nem próbáltam, de szeretnék:
Szendzsó
Tranzit
Jó válogatást!
B.L
Irományommal szinte egy időben jelent meg:
http://welovebudapest.com/en/restaurants-bistros/articles/2013/02/21/eat-your-breakfast-all-day-long-in-budapest
Oldal ajánlása emailben
X