Végre egy nyugodt, csöndes este, amikor egy 2010-es Chateau Lansade es egy jó kis 70%-os étcsoki társaságában gondolataimba merülve az új bejegyzésem írom… A háttérben a 007-es menti meg a Világot, a gyerkőc már az igazak álmát alussza.
Na, mondanom sem kell, hogy hetek óta szinte ez az első ilyen este. Az elmúlt hetekről csak annyit, hogy dobozolás, költözés átmeneti szállásra, lakás felújítás… Többet talán nem is kell ehhez fűznöm… Mégis, amiről most írni fogok szorosan kapcsolódik ehhez a felforduláshoz, káoszhoz, amit az elmúlt időszakban át kellett vészelni. Mikor is kapjunk fontos rokon látogatást, ha nem a kezdődő kuplerájban…A pánik eluralkodik felettünk (megjegyzem rokonok nélkül is), sütő már nem működő képes, tepsik elpakolva… Sütnék én, de nincs mivel! A sarki cuki már elcsépelt, bár a pogácsája mennyei, valami új után kellene nézni… És akkor jön a szikra! Mintha láttam volna egy hirdetést a közösségi oldalon. Kutatok, keresek lázasan és BINGÓ!Süti futár! A képek magukért beszélnek, guszták, szépek. Próbáljuk meg. Félek, hogy aznap már nem lehet leadni rendelést,de teszünk egy próbát. Sikerül! Megbeszélt időpontra ott kopogtat nálunk a futár a friss, illatos házi süteményekkel, szép, praktikus csomagolással pont úgy néznek ki, mint a képen.Semmi szemfényvesztés! A rokonok elégedettek, a gyerkőc nyakig csokis a brownie-tól és én is nyugodt vagyok, hogy nem maradtam szégyenben, hogy jól sült el a vendéglátás és a tíz ujjukat is megnyalták! Hát van ez így néha! Ja, hogy elfelejtettem volna mondani, hogy kik mentették meg a jóhírem? Köszi Mosolyexpressz!
Vészhelyzet…
2013 október 11. | Szerző: S Zsofi
Végre egy nyugodt, csöndes este, amikor egy 2010-es Chateau Lansade es egy jó kis 70%-os étcsoki társaságában gondolataimba merülve az új bejegyzésem írom… A háttérben a 007-es menti meg a Világot, a gyerkőc már az igazak álmát alussza.
Na, mondanom sem kell, hogy hetek óta szinte ez az első ilyen este. Az elmúlt hetekről csak annyit, hogy dobozolás, költözés átmeneti szállásra, lakás felújítás… Többet talán nem is kell ehhez fűznöm… Mégis, amiről most írni fogok szorosan kapcsolódik ehhez a felforduláshoz, káoszhoz, amit az elmúlt időszakban át kellett vészelni.
Mikor is kapjunk fontos rokon látogatást, ha nem a kezdődő kuplerájban…A pánik eluralkodik felettünk (megjegyzem rokonok nélkül is), sütő már nem működő képes, tepsik elpakolva… Sütnék én, de nincs mivel! A sarki cuki már elcsépelt, bár a pogácsája mennyei, valami új után kellene nézni… És akkor jön a szikra! Mintha láttam volna egy hirdetést a közösségi oldalon. Kutatok, keresek lázasan és BINGÓ!Süti futár! A képek magukért beszélnek, guszták, szépek. Próbáljuk meg. Félek, hogy aznap már nem lehet leadni rendelést,de teszünk egy próbát. Sikerül! Megbeszélt időpontra ott kopogtat nálunk a futár a friss, illatos házi süteményekkel, szép, praktikus csomagolással pont úgy néznek ki, mint a képen.Semmi szemfényvesztés! A rokonok elégedettek, a gyerkőc nyakig csokis a brownie-tól és én is nyugodt vagyok, hogy nem maradtam szégyenben, hogy jól sült el a vendéglátás és a tíz ujjukat is megnyalták! Hát van ez így néha!
Ja, hogy elfelejtettem volna mondani, hogy kik mentették meg a jóhírem?
Köszi Mosolyexpressz!
B.L
Oldal ajánlása emailben
X