Tavaszi nagytakarítás…

2013 február 27. | Szerző: S Zsofi

 

 Nagyon unom már a telet… Annyira, hogy ma elhatároztam,hogy akár tetszik, akár nem sapka nélkül fogok közlekedni, előveszem a napszemüvegem, kicsit letekerem a kocsim ablakát csak résnyire, pörgős számokat hallgatok, olyat is, amit amúgy meg nem hallgatnék és átnézem a ruhatáramat, kiselejtezek mindent, ami már régi, nem hordom. Új göncök után nézek, a szürke színű ruhák mellett úgy mentem el, hogy nem is akarom látni. Fókuszáltam a színesekre, mint aki beszabadult egy cukorka boltba a tavasz színeit keresve.A rózsaszínt, kéket, zöldet, még arra is rávettem magam, hogy egy sárga felsőt felpróbáljak. Borzalmasan állt, de legalább sárga volt! Befúrtam magam a táska kínálatba, könnyed tavaszi modellek után kutatva.Bementem egy illatszer boltba, hogy a legfrissebb illatú tusfürdőt, szappant megtaláljam. Betegesen kerestem a tavaszt mindenhol. A levegőbe szagoltam, hogy érzek-e már valamit, amikor is hazaérve a házunk előtt lévő kertbe bepillantva megláttam a tavasz első hírnökét, egy hóvirágot…Eszembe ötlött, hogy miért nem rögtön itt kerestem, így megspórolhattam volna magamnak egy kis pénzt, arról nem is beszélve, hogy ha valamit ennyire keresünk, az általában az orrunk előtt szokott lenni. Mindenesetre megnyugodtam, hogy már itt van a küszöbön kopogtat, csak be kell engedni…Hát én most már beengedtem…

B.L

River Cottage minden napra…

2013 február 22. | Szerző: S Zsofi

 A River Cottage-val először kb. tíz évvel ezelőtt találkoztam, amikor Londonban töltöttünk pár hónapot. Nyelv gyakorlás címszó alatt mindig megnéztem a műsort a tévében, és közben arról álmodoztam, hogy majd egyszer nekem is lesz egy olyan kis farmom, mint amilyen ennek a szemüveges manó kinézetű embernek. Mindent megtermelek majd benne, és másból sem fog állni a napom, csak a szüretelésből, főzőcskéből, alkotásból. Mondanom sem kell, hogy nincs azóta sem kertem, csak két erkély, ahol tavaly még egy paradicsomot sem sikerült termésre bírnom… Na, majd idén…Bevásároltam  vetőmagokat, azzal a tervvel, hogy csinálok egy konyhakertet… Ember tervez…

  Azóta a Szemüveges Torzonborz Manónak (Hugh Fearnley-Whittingstall) számtalan műsora ment le a különböző adókon (amikről én sajnos rendszeresen lemaradtam). Sok-sok szakácskönyve jelent meg. Ám idén karácsonyra, (mintha a Jézuska megérezte volna, hogy jól jönne nekem egy ilyen könyv) megkaptam az egyiket a sok közül… Hetekig csak hevert a konyhában, mert időm nem nagyon engedte, hogy belenézzek, aztán egyik este kinyitottam, elkezdetem tanulmányozni, és a bűvöletébe kerített. Könnyű, mindennapi használatra összegyűjtött receptek, rövid történetekkel megfűszerezve és guszta fotók.
Kezdő kuktáknak abszolút ajánlom!
Elsőként lapos kenyeret fogok készíteni belőle…Sikeremről később adok tájékoztatót…

B. L

Piac nyílik!

2013 február 19. | Szerző: S Zsofi

   Várom már a tavaszt… Nem csak azért, mert már unom ezt a szürke fénytelen időt, amitől az ember szintén szürkévé és fénytelenné válik, hanem mert eljön a piacolás ideje.   Télen is próbálkoztam párszor, rávettem magam, hogy a hóba, fagyba kimenjek, de alig vártam, hogy újra valami meleg helyen legyek. Egyáltalán nem élveztem. Ráadásul nem is nagyon volt miért kimenni… Legfeljebb egy kis forralt borért, kolbászért . Majd ha itt lesz a tavasz !  Nálam a medvehagyma az első hírnökök egyike…Vannak jól bejáratott helyeim, ahová heti szinten kimegyek, vagy kétheti váltásban, és most ismét lesz még egy hely, amit mindenképp ki szeretnék próbálni. Közös Piac a neve és az Akváriumban kerül március 2-tól két hetente szombatonként megrendezésre… A leírás szerint lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere… Kézműves kekszek, csokoládék, fűszernövények, húsok, zöldségek, gyógyteák, szörpök és jó hangulat. Szeretem, hogy a városban egyre több ilyen hely van, és egyre több igény van az ilyen helyek iránt. Szeretem, hogy húzhatom magam után a bevásárló kocsimat, pakolhatom bele a finomságokat, amit a család aztán jóízűen elfogyaszt. Szeretem, hogy mazsolázhatok az igényes élelmiszerek között, válogathatok, kóstolhatok.Szeretem, hogy ez jó hétvégi, családi program. Közösség kovácsoló hely…

További infó: https://www.facebook.com/KozosPiac

Jóga minden mennyiségben…

2013 február 12. | Szerző: S Zsofi

  Elkezdtünk jógázni. A férjem és én. Jó kis vasárnap  délutáni program. A cél az leginkább valamiféle mozgás bevezetése volt az életünkbe, amit közösen is lehet csinálni,és azalatt az idő alatt, míg a gyermek alszik. Keresgéltem, kutattam, míg megtaláltam a számunkra legjobb megoldást. “Jóga oktató házhoz jön”. Így egyikünk sem kényszerül arra, hogy egyedül menjen, míg a másik otthon őrködik, vagy kapásból lemondja az órát, mert elment a kedve az egésztől, mivel  egyszemélyes programról van szó. Fő a rendszeresség, és ebből most nem engedünk… Nem mondom, néha jó lenne inkább aludni egyet ebéd után, vagy elmenni egy jó kis cukrászdába egy sütire,de keményen ellenállunk a kísértésnek, és inkább mozgunk.Az elején kegyetlennek éreztem, néhány gyakorlatot, de minél többet csinálom, annál jobban belemelegedem. Most csak az én nevemben beszélek. A másik felemen néha látom, hogy az óra eleje és a ráhangolódás nehezen megy, de aztán a másfél óra elteltével mint akit kicseréltek olyanná válik.

Szóval mindent összevetve, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert azon kívül, hogy megmozgatja az összes testrészünket, nagyon jó páros program, ellazít, átmos, felfrissít,összeköt.És ez így jó. Nekünk bevált.

Ja! Még nem említettem, hogy hol találtam az oktatót?

 http://www.yogame.hu/

B.L

Miért éppen Balettcipő?

2013 február 5. | Szerző: S Zsofi

     Sohasem balettoztam… Kislányként sem… Olyannyira nem, hogy még balettcipő sem volt a lábamon soha. Pedig mindig nagyon tetszett… A balettot, mint műfajt sem kedveltem, főleg ha a férfiakra gondolok, akik szűk nadrágban, igen nőies mozdulattal piruetteztek végig a színpadon. Mégis a balettcipő más volt…Szép, fényes, rózsaszín, szalagokkal… Minden kislány álma. Arra nem gondoltam, hogy kényelmes-e vagy sem, hogy bele kell-e erőltetni a lábat, vagy sem, hogy lehet-e benne járni, és hogy a tánc hogyan lehetséges egyáltalán benne? Aztán elkeveredtem az Ecserire, és szembejött velem, szinte rám kiáltott, hogy “Itt vagyok, vegyél meg, mert kellek Neked!” És megvettem. Csodaszép volt… A méret nem volt jó, de megpróbáltam felvenni, belekényszeríteni a lábam, mint a gésák a fapapucsba, de nem ment. Sebaj az enyém! Nem tudom a mai napig sem, hogy kié volt, ki táncolhatott benne, pedig van története az biztos, de ez már örökké titok marad. Most az ablak kilincsén lóg, aki látja mindig megkérdezi, hogy “Te balettoztál?” Ilyenkor lazán odavetem, hogy nem, csak tetszik és az enyém. Azóta megszerettem a balettot, (talán az öregedéssel jár) és őszintén szólva megfordult a fejemben, hogy elkezdjek felnőtteknek szóló balettórákra járni, mert van ilyen is. Nem vagyok hajlékony,de sebaj ez sem akadály, talán egy próbát megér, ha másért nem a mozgás kedvéért és azért, hogy egyszer elmondhassam, ha valaki felteszi nekem a szokásos kérdést, hogy”Igen, balettoztam”.