Az idei családi nyaralás kissé szerencsétlenül alakult. Sok-sok gondolkodás, variálás után ismét a Balaton mellett döntöttünk… Persze a Balaton nagy kedvenc, és nem is ezzel volt a hiba, hanem elsősorban az időjárással, ami egyáltalán nem nekünk kedvezett… A két hétből két hétig fújt, esett, így nagyjából beszorultunk egy wellness szálloda falai közé, ami ha egy gyerek mentes nyaralásról lett volna szó, még nem is okozott volna gondot…. De kisgyerekkel azért más… Mondhatnátok, hogy miért nem mentünk haza, ha rossz volt az idő? Nem volt nagyon hová… Ugyanis egy teljes konyhaátalakítás vette kezdetét, amint kitettük a lábunk a lakásból… Tehát, ott voltunk a Balaton partján a víz, a hajók, kacsák, hattyúk közvetlen közelében, ahol júliusban meleg szokott lenni a víz és süt a nap, és az októberinek mondható időjárást figyeltük a szálloda ablakából. Aztán egyszer csak elég lett! Úgy döntöttünk, hogy akár esik akár fúj, felkerekedünk és elmegyünk kirándulni, világot látni,hogy legyen mit mesélnünk, ha hazatértünk, nyári élményként… És lett is mit mesélni… Kitaláltuk, hogy Szántódnál átmegyünk a komppal Tihanyba, és ott elindulunk az orrunk után, megyünk és valahol majd csak megállunk.Ez a valahol pedig a Káli medence lett. Első állomásunk Kővágóörs volt, ahol betévedtünk egy régiség kereskedésbe. Maga a kereskedés nem volt túl nagy, de tömve volt mindenféle kacattal, kinccsel, érdekes dologgal. Már a helytől sokkal jobb lett a kedvünk, és még az eső is elállt.
Kövágóörsöt, Kékkút követte…Pontosabban a falutábla előtti kanyar, ahol egy kis farm állt, sok-sok kecskével, kacsával, báránnyal, és finom sajttal. Kóstoltunk, simogattunk, vásároltunk. Kecske fetával, gomolyával, citromos, kakukkfüves, és zöldfűszeres sajtgolyóval felpakolva jöttünk el… Volt értelme nekivágni! És van értelme ide visszatérni egyszer… Salföldön lovakat és mangalicákat simogattunk, nyulat etettünk, és nem tudtunk betelni a táj szépségével. Csodálatos, pazar látvány volt… Ódon kis templomok tornyai meredeztek az égnek, düledező régi házikók kínálták magukat megvételre. Már nem zavart minket, hogy esik, vagy fúj, hajtott valami tovább, hogy még több újat, szépet lássunk. A végállomás Füred volt, ami kedvenc helyünk a Balatonon. A zsúfolt, hangos szálloda étterem után jó volt a késői ebédünket a vízparton elkölteni, ahol lágy lounge zene mellett a vízen himbálódzó hajókat néztük, miközben kisfiunk le-föl mászott az oda készített csúszdán… Valahogy fellélegeztünk a napokig tartó bezártság után! Egyszerűen szuper volt! Napra a koronát egy kis bisztró tette fel,amire a történelmi Füred, egyik utcácskájában bukkantunk.
Na ott hívják Rozinak a rozét, ott lehet levendulás vizet inni, vagy levendula szörpöt (ami megjegyzem nem ugyanaz!), ahol házi sütikkel, salátákkal, és fantasztikus hangulattal várják a betérőket, és ahol esténként élő jazz zene csalogatja a vacsorázni vágyókat… Életem hátralévő részében szívem szerint mindennap betérnék oda, ha füredi lennék. De mivel nem vagyok az, így csak különleges napokon juthatok el oda… Ja, hogy még nem mondtam a nevét? Az is magáért beszél. Semmi flanc, meg külföldi megfejthetetlen név. KREDENC. Ennyi. És ez így jó. Nagyon. És ez a nap is így volt jó. Nagyon!
Ahol Rozi a rozé….
2011 szeptember 1. | Szerző: S Zsofi
Az idei családi nyaralás kissé szerencsétlenül alakult. Sok-sok gondolkodás, variálás után ismét a Balaton mellett döntöttünk… Persze a Balaton nagy kedvenc, és nem is ezzel volt a hiba, hanem elsősorban az időjárással, ami egyáltalán nem nekünk kedvezett… A két hétből két hétig fújt, esett, így nagyjából beszorultunk egy wellness szálloda falai közé, ami ha egy gyerek mentes nyaralásról lett volna szó, még nem is okozott volna gondot…. De kisgyerekkel azért más…
Mondhatnátok, hogy miért nem mentünk haza, ha rossz volt az idő? Nem volt nagyon hová… Ugyanis egy teljes konyhaátalakítás vette kezdetét, amint kitettük a lábunk a lakásból… Tehát, ott voltunk a Balaton partján a víz, a hajók, kacsák, hattyúk közvetlen közelében, ahol júliusban meleg szokott lenni a víz és süt a nap, és az októberinek mondható időjárást figyeltük a szálloda ablakából. Aztán egyszer csak elég lett! Úgy döntöttünk, hogy akár esik akár fúj, felkerekedünk és elmegyünk kirándulni, világot látni,hogy legyen mit mesélnünk, ha hazatértünk, nyári élményként… És lett is mit mesélni…
Kitaláltuk, hogy Szántódnál átmegyünk a komppal Tihanyba, és ott elindulunk az orrunk után, megyünk és valahol majd csak megállunk.Ez a valahol pedig a Káli medence lett. Első állomásunk Kővágóörs volt, ahol betévedtünk egy régiség kereskedésbe. Maga a kereskedés nem volt túl nagy, de tömve volt mindenféle kacattal, kinccsel, érdekes dologgal. Már a helytől sokkal jobb lett a kedvünk, és még az eső is elállt.
Kövágóörsöt, Kékkút követte…Pontosabban a falutábla előtti kanyar, ahol egy kis farm állt, sok-sok kecskével, kacsával, báránnyal, és finom sajttal. Kóstoltunk, simogattunk, vásároltunk. Kecske fetával, gomolyával, citromos, kakukkfüves, és zöldfűszeres sajtgolyóval felpakolva jöttünk el… Volt értelme nekivágni! És van értelme ide visszatérni egyszer… Salföldön lovakat és mangalicákat simogattunk, nyulat etettünk, és nem tudtunk betelni a táj szépségével. Csodálatos, pazar látvány volt… Ódon kis templomok tornyai meredeztek az égnek, düledező régi házikók kínálták magukat megvételre.
Már nem zavart minket, hogy esik, vagy fúj, hajtott valami tovább, hogy még több újat, szépet lássunk. A végállomás Füred volt, ami kedvenc helyünk a Balatonon. A zsúfolt, hangos szálloda étterem után jó volt a késői ebédünket a vízparton elkölteni, ahol lágy lounge zene mellett a vízen himbálódzó hajókat néztük, miközben kisfiunk le-föl mászott az oda készített csúszdán… Valahogy fellélegeztünk a napokig tartó bezártság után! Egyszerűen szuper volt! Napra a koronát egy kis bisztró tette fel,amire a történelmi Füred, egyik utcácskájában bukkantunk.
Na ott hívják Rozinak a rozét, ott lehet levendulás vizet inni, vagy levendula szörpöt (ami megjegyzem nem ugyanaz!), ahol házi sütikkel, salátákkal, és fantasztikus hangulattal várják a betérőket, és ahol esténként élő jazz zene csalogatja a vacsorázni vágyókat… Életem hátralévő részében szívem szerint mindennap betérnék oda, ha füredi lennék. De mivel nem vagyok az, így csak különleges napokon juthatok el oda… Ja, hogy még nem mondtam a nevét? Az is magáért beszél. Semmi flanc, meg külföldi megfejthetetlen név. KREDENC. Ennyi. És ez így jó. Nagyon. És ez a nap is így volt jó. Nagyon!
B.L.
Oldal ajánlása emailben
X