Az ősz színei a mélytányéromban…
2013 szeptember 17. | Szerző: S Zsofi
Lecsengett a nyár, még egy kicsit próbáltam húzni, ameddig csak lehetett, de akár tetszik, akár nem, VÉGE! Magam mögött hagytam jövő májusig…
Azért nem vagyok annyira elkeseredve, mert nekem az ősz és a szeptember mindig egyfajta újra kezdést jelent. Új célok, új tervek, új ételek…
Az egyik esős hétvége reggelén, amikor a csontom is fázott a nyirkosságtól és amúgy teli voltam elintézendő feladatokkal, beugrottam egy helyre, hogy valamit bekapjak reggeli gyanánt… Meglepetésemre a szokásos reggeliken kívül meleg krém leveseket kínáltak… Nem gondolkodtam kértem egy sárgarépakrém levest. Kicsit bizarrul hangzott reggelire, de megkívántam.
Az élmény meglepő volt. Jól esett, felmelegített, jól lakatott…
Aztán elkezdtem gondolkodni… Miért is ne? Reggelente, amikor kikelünk az ágyból valami finom melegre vágyunk, legyen az tea, vagy kávé, esetleg kakaó, miért ne lehetne egy kis adag jó meleg krém leves? Csak egy csészényi… Az ősz tálcán kínálja a krém levesekhez való finomságokat.
Én most egy édesburgonya levessel kezdtem, nagy sikert aratott a család többi tagjánál… Ezeknél a leveseknél az a jó, hogy kis birsalmával, vagy sima almával meg lehet dobni őket, akár csicsóka levesről beszélünk, akár sütőtökről, vagy répakrém levesről. A lehetőségek tárháza igen nagy, és nem csak finomak, hanem egészségesek is!
Íme a recept, ami rendkívül egyszerű:
1 nagy fej édesburgonya
1 friss ropogós alma
1-2 szál zöldhagyma
olivaolaj
bors, gyömbér
fél liter zöldség alaplé
leves betétnek pirított tökmag
Az édesburgonyát megpucoljuk, felkockázzuk. Az almával ugyanezt teszem. A zöldhagymát felkarikázom és felmelegített olívaolajban el kezdem párolni. A felszeletelt édesburgonyát hozzá dobom, majd kevergetem addig, míg egy kicsit megpirul a burgonya. Hozzá teszem a felszeletelt almát, majd felöntöm alaplével addig, míg el nem lepi. Fedő alatt puhára főzőm a zöldségeket, majd sózom , borsozom. Mikor megfőtt, fogom a botmixert és összeturmixolom az egészet, közben teszek hozzá egy kis gyömbért ízlés szerint. Visszateszem a főzőlapra, és mégy egyet rottyantok rajta.
Pirított tökmaggal tálalom, de szerintem reggel csak simán az igazi. Szendvics mellé is remek…
A napom másként folytatódik, ha előtte egy csésze levessel kezdek.
B.L.
Street food a köbön Funky pho, és Cake Shop
2013 július 24. | Szerző: S Zsofi
Virágzik újra a “gyorsan bekapok valami finomat, jártamban-keltemben”… Pár héttel ezelőtt olvastam egy kis helyről, ami nagyon megfogott. Vagy a blog írója volt nagyon lényegre törő, vagy egyszerűen annyira felcsigázott mindaz, amit írt róla, hogy rögtön tudtam ezt mindenképp látnom kell, kóstolnom kell. Úgy hozta a napom, hogy pont ebéd időre a Mozsár utca környékén jártam, és nem is volt kérdés, hát beugrottam a Funky pho-ba. A kis éttermecske a vietnámi konyhára specializálódott. A hely apró, ám de nem kényelmetlen, a falat graffitik díszítik, és a berendezése is igen letisztult, semmi bonyodalom. A konyhába belátni, a pultnál végig nézhető, ahogyan a friss zöldségekből elkészül a zöldségtekercs a mogyorós mártogatóval, vagy a tésztasaláta (aminek köze sincs az általunk ismert tészta salátához!) Friss, friss, friss és lelke van a helynek! Az ételek nagyon finomak, nincsenek túl bonyolítva, de mégis egyediek. A fent említett ételekkel jól laktam, de nem volt az a teltség érzésem, amit gyakran más helyzetekben szoktam érezni. Szóval egy szó,mint száz érdemes elmenni, oda szokni!
Szintén a napokban úgy alakult a szombatunk, hogy kiruccantunk a városba. Bele vetettük magunkat a délutáni fergetegbe, ami aztán késő estébe csapott át… Mivel egy laza nyári sétának indult az egész, így eszünk ágában sem volt semmilyen étterembe beülni, hanem ami az utunkba akad, majd ott bekapunk valamit. Arra pedig végképp nem gondoltunk, hogy a desszert lesz előbb, mint a főétel. A Cake shop már a külsejével is eléggé csalogató. Nekem olyan szép! Kicsit mint egy csipke terítő a nagymamáink korából.
Citrusos menta, szedres fagyi, kis papír pohárban. Ezen kívül mindenféle sütemény, torta, amit csak el tud képzelni az ember. Kézműves, ez nem is kérdés! Tejberizs pult, különféle öntetekkel, könyves sarok, ahol a legnépszerűbb sütés-főzéshez szükséges könyvek vannak. Az innivalók csíkos papír szívószállal felszolgálva és friss péksütemények egy jó reggelihez.
Örülök, hogy virágzik a város az ilyen helyektől!
B.L
Szabad péntek…
2013 július 5. | Szerző: S Zsofi
Mit kezd a fiatal szülő, ha van szabad napja? Élvezi… Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kaptam a családtól két szabad napot, amikor is azt csinálhatok, amit csak akarok….
Sokszor vágyódunk ezekre a szabad napokra, amikor nem kell korán kelni, mert rohanni kell az óvodába, vagy egyszerűen csak hatig van kedve aludni a gyerkőcnek és onnantól kezdve nincs megállás estig, amíg ki nem dől, mint a duracell nyuszi… Ilyenkor már csak üveges tekintettel bámulunk magunk elé, és nosztalgiával gondolunk vissza arra, hogy milyen is volt a gondtalan ifjú kor…:-)
Na, de mikor itt van az a pár óra szabadság, akkor meg leblokkolva gondolkodom, hogy igen, nagyon szuper, de akkor most mit is kéne gyorsan csinálni? Egyszerre húsz dolog is eszembe jut.Gyorsan használd ki, menj el vásárolgatni, fodrászhoz, este vacsorázni!! Igen, de bulizni sem lenne rossz, vagy csak egy masszázs, ami regenerál. Kipróbálhatnám azokat a recepteket, amiket már régen gyűjtöttem, de még nem volt alkalmam megsütni, vagy megfőzni, de akkor mi lesz azokkal a filmekkel, amiket a moziban, vagy otthon szerettem volna megnézni? A barátnőket sem ártana felhívni… Olvasni a félretett könyveket… Úszni, bicajozni…
Így hát döntöttem… Nem stresszelem magam ezen.Hagyom, hogy sodródjak a nappal, és ez jól bevált. Kényelmes kelés, egy jó kis reggeli a teraszon, olvasás, aztán összedobok egy meggyes pitét, csak, hogy ne rozsdásodjon be a sütőm,közben stílusosan Billy Holiday szól és én pedig úgy pörgök a kis piros ruhámban a konyhában , mint Julia Child. Este meg irány a Római, vagy valami kert helység. Közben a hajam is rendbe tetetem, hogy este csillogva villogva élvezzem a szabadságomat/gunkat…
Azért bárki bármit gondol, hiányolom a Kiskomámat, és várom már, hogy újra hatkor kelhessek vele… De ez ráér holnap is…
B.L
Piac mustra…
2013 június 20. | Szerző: S Zsofi
Imádok piacra járni. Főleg nyáron, mikor a zöldségek, gyümölcsök illata keveredik a levegőben egy kis lángos illattal, az maga a kánaán.
Vannak bejáratott helyeim,de az újra is mindig kapható vagyok. Akárhol is töltöm a szabadságomat, pihenésemet, a helyi piac megismerése nélkül nem térek haza…Így arra gondoltam, egy mustrát tarok, az általam kedvelt,és még megismerésre váró piacokból, hátha kedvet kaptok ti is, hogy egy nyugodt hétvégén ellátogassatok egyikre-másikra…
Hegyvidék Bio Piac ( MOM)
Mivel ez van hozzánk a legközelebb, így amikor csak tehetem kimegyek ide szombatonként, a következő hétre kiválogatni a vacsorának, ebédnek valót. Az árai magasabbak kicsit az átlagos piacénál, a minősége jó, megvannak az árusaim, akikhez szívesen megyek. A zöldség mellett, lehet kapni péksüteményeket, hús árút, tejterméket, frissen sült ételeket helyben fogyasztásra. Egy jó kis ebédet simán lecsúszik. A gyerekeknek is tökéletes, mert ha esetleg megunják , akkor a játszótéren addig tudnak mozgolódni, míg mi vásárolunk. Kitűnő használt gyerek ruhákat lehet itt válogatni, csak vigyázni kell, mert könnyen kiürülhet itt a pénztárca, ha igen mélyre túrunk…;-)
Tiszakécskei piac
Tudom, aki nem ismeri e tájat, nem valószínű, hogy sűrűn fog erre felé járni, hacsak nem a vakáció sodorja az Alföldnek erre a részére. Bár egy próbát érdemes tenni, mert nagyon szép és gazdag a környék természeti adottsága. Több évtizede töltöm itt a nyaraimat, így a piacot úgy ismerem, mint a tenyeremet. Na, itt aztán van minden, főleg, ha “vásár” napon keveredik ide az ember. A szokásos zöldség-gyümölcs kínálat őstermelőktől, nagyon kedvező áron (Pesten ennek a duplájáért, ha nem a triplájáért) és jó minőségben. Kerti virágok épp az aktuális hónapnak, évszaknak megfelelően, amit a nénik leszednek a kertjükben.A halasnál, frissen fogott tiszai hal az alap, és ahhoz jön még ez-az. Vásár napokon ócska piac, ahol 100 forintért csuda jó matchboxokat lehet guberálni, a kihagyhatatlan lángos, ami reggelinek is kiváló, na meg kézműves sajt, jó kis kóstolókkal egybekötve… Gumipapucs, otthonka, bugyi… Ez már csak ráadás…
Tihanyi Placc Piac
Tihanyban nem sűrűn járok, de amikor ott vagyok, akkor mindenképpen arra kanyarodom. Őstermelők itt is,friss hús, pékárú, sütemények, lekvárok, szörpök, sajtok. Régiség, kézműves portékák, zene, jó hangulat… Kellemes, jó program szombat reggelre…
Káptalantóti Piac
Aki a Balaton-Felvidéken jár, annak egy kihagyhatatlan élmény ez a piac. Már a környezete is olyan magával ragadó. Sok az árus, nagy a piac. A minőség változó, de minél többet fordulunk elő, annál könnyebb kiismerni azokat a helyeket, ahonnan érdemes vásárolni. Mint ahogyan a fentieknél említettem, itt ugyanúgy az őstermelők vannak túlsúlyban.Nagyjából portéka szerint vannak felosztva az árusító helyek, így nem nehéz eligazdoni.
Hévízi kis piac
Hévízen idén akkor jártunk, amikor a márciusi hófúvásban itthon rekedtünk és nem tudtunk tovább menni Ausztriába síelni… Helyes, külföldiek által is látogatott piac. Nagyon apróka, de megéri elmenni, mert finomságokra itt is bukkanhatunk. Én személy szerint az ott kapható csalán szörpre, szárított gyógyteákra és az aszalt gyümölcsös bódéra buktam rá, de kolbászokat, sajtokat itt is találunk roskadásig.
Mustrám eddig tartott, hiszen van még pár olyan hely, ahová mindenképp el szeretnék jutni, és azokról is beszámolni…
Wekerlei kispiac, Szimpla Piac
Jó piacozást!
B.L
Pasta, ami magáért beszél…
2013 május 30. | Szerző: S Zsofi
Végre sikerült leülnöm a gépem elé, hogy a mai bejegyzésemet megírjam…A témám már legalább két hete hordozom magammal, de annyi minden vette el a lehetőséget az írástól, hogy csak most ebben a borongós időben, teával a kezemben tudtam “tollat ragadni”.
Pár hétvégével ezelőtt, valahogy úgy alakult a szombatom és a vasárnapom is, hogy a Gozsdu-udvarban jártam. Meglepetten tapasztaltam, hogy micsoda éjszakai élet folyik itt, teljesen kulturált módon, kellemes kis helyekkel, bárokkal, éttermekkel. Tömve volt persze külföldivel, de ezt sem bántam…Egy barátnőzős, beszélgetős estére kiválóan alkalmas, de nagyobb haj eleresztésre is. Kellemes fények, jó zenék, amik nem üvöltötték túl egymást, és egészen jó ételek társaságában telt az este. Aztán másnap, kitaláltuk, hogy menjünk el a Goubára, mert még idén nem voltunk, nézzünk körbe, de erre már családi körben került sor. A vasárnap délelőtt kissé álmosabbnak tűnt.Az előző éjszakán mulatozó emberek, álmos, másnapos fejjel ücsörögtek a bárok teraszán, egy-egy kávéval, üdítővel a kezükben, miközben én magamban azon mosolyogtam, hogy pontosan tudom miért ilyen zilált a fejük ezeknek a lányoknak,fiúknak.
Miközben nézelődtünk, sétálgattunk , egyszer csak szemben találtuk magunkat egy igazi hamisítatlan olasz tészta manufaktúrával, amit már lehet, hogy páran ismertek, de mégis úgy éreztem, nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni mellette. Ők a 2spaghi, két olasz fiú kézzel készített tésztákat árul kis üzletükben, akár ott fogyasztásra, akár elvitelre. Magyarul nem beszélnek, egyenesen Milánóból érkeztek, és az alapanyagok is onnan jönnek. Egyszerűek, finomak. Kérhetjük ízesítve, vagy simán otthon elkészítésre. Mi a spenótos raviolijukat kóstoltuk itthon elkészítve, egyszerűen mennyei volt! Ezen kívül a hagyományos spagetti tésztától kezdve a masni tésztán keresztül a szarvasgombás ravioliig mindenki talál magának valót. Egyszerűen jók, finomak, szépek! Szívem szerint heti rendszerességgel itt venném náluk a tésztát, mert az ízük is olyan más.
Mindenesetre egy gyors esti vacsora elkészítése kedvéért mindenképp megéri hozzájuk beugrani néha! Buon appetito!!
B.L
Eper, fragola, strawberry minden mennyiségben…
2013 május 9. | Szerző: S Zsofi
A gyerkőcöm nem szereti mostanság a gyümölcsöt, zöldséget… Ez nekem nagy szív fájdalmam, bár annyira nem tragikus a helyzet, mert főzelék formájában minden csúszik…Nyersen azonban szóba sem jöhet… Ez persze nem volt mindig így, de ahogyan elkezdett benne felébredni az öntudat, úgy szunnyadt el a zöldségek,gyümölcsök iránti rajongás…Így hát sokféle sikertelen trükközés után megelégeltem a dolgot, és gondoltam egy nagyot… Kemény munkára fogom családom és barátaim, és egyik reggel felkerekedünk, elmegyünk epret szedni… Hátha…Idény gyümölcsöt frissen! Ráadásul jó buli is lehet ez együtt. Inspiráló. Húzóerőként pedig ott lennének a kis haverok, akikkel együtt minden bulisabb. Legalábbis remélem… Nagyon remélem… Szedés közben jön meg az étvágy…Elő a piknik kosarakkal, pokrócokkal, finomságokkal és irány a legközelebbi eperültetvény!
Azt is megtudtam, hogy május második felében nyitnak az eperföldek és hogy érdemes minél előbb oda érni, mert különben nagyon meleg lesz és még le is szedik előlünk a javát, ha nem sietünk…
Ez az elhatározásom minden éppen aktuálisan érő gyümölcsre érvényes lesz! Nem adom fel!
Korábban sok mindennel próbálkoztam, kis kertet csináltam az erkélyre, paradicsomot termesztettem, epret futtattam. A leszedés lelkesen megtörtént, ám de a kóstolásig nem nagyon jutottunk el.Heti szinten járunk piacra, ahol imád válogatni, pakolni a kis kosarába, de mikor megkínálják, akkor pánik szerűen rázza a fejét, hogy nem kér belőle. Vettem neki mesekönyvet (Terka a piacon), amit nagyon szeret hallgatni,de ez sem hozta meg a kedvét a nyers zöldekhez. Van saját veteményese a nagyszülőknél, amit szorgosan gondoz, le szüretel, de csak azért, hogy mi együk meg…:-)
Mindig a remény hal meg utoljára… Legrosszabb esetben mi felnőttek fogjuk jól teli tömni a hasunk egy kis eperrel…
Ha meghoztam a kedved egy kis eperhez, íme néhány hely, ahol magad szedheted:
http://www.eperfold.hu/
http://kornyezettudatoselet.hu/biotermekek/szedd-magad-eper
B.L
Fish and Chips, avagy egy könnyű halas ebéd vagy vacsora itt-ott…
2013 április 26. | Szerző: S Zsofi
Átestünk a ló túl oldalára… A tavasz még meg sem érkezett, máris itt a nyár. Egy hónapja, még azért sóvárogtunk, hogy végre lássuk a napot valamilyen formában, most meg tessék, lassan itt a kánikula. Nálam ilyenkor betör a heck, vagy halászlé utáni sóvárgás. A nehéz ételek, amúgy sem a kedvenceim, de amint megérkezik a meleg idő én másra sem vágyom csak olyan ételre, ami előző életében a vízben úszott. Legyen az tengeri herkentyű, vagy édesvízi hal. Az idei első halászlén már túl vagyok, barátokkal bográcsban készült. A heckhez viszont több kell. Kockás terítő, vízpart, újságpapír vagy zsírpapír,nyárfák, szóda, sültkrumpli. Ilyenkor felpakolom a családot és negyed óra alatt legurulunk a Rómaira, ahol egymás hegyén- hátán vannak a halsütödék. Itt mindenki jól jár. A gyerkőc azért, mert imád kavicsokat dobálni a Dunába, mi meg azért, mert lecsusszanhat a halacska, kapunk egy kis nyári hangulatot, amitől feltöltődünk és a végén még egy fagyit is elnyalunk.
A másik opció, amikor én magam vásárolok be a halasnál jobbnál jobb falatokat, és az erkélyen egy jó kis grillezést csapunk, ami szintén nagyon jó móka. Ezt a szomszédok is értékelni szokták, hiszen ilyenkor dupla annyi ember áll kinn az “utcát figyelve”, de ez minket nem zavar.
Egyre több halas étterem nyílik a városban is, ami egy kellemesen eltöltött nyár estén jól jöhet. Van, olyan hely ahol helyben be lehet vásárolni otthonra is, ilyen-olyan halacskából. Én személy szerint az összes variációt szeretem, mert nekem a tavaszhoz, nyárhoz mindenképp hozzá tartozik egy jól elkészített hal.
Íme néhány tipp, hogy hová érdemes bekukkantani, ha halra vágyunk. Nálam az egyszerűbb, zsírpapírosok vannak előnyben, de ez naptól és hangulattól is függ.
Csónakház Mulató (Római)
Vörös Homár · Tapas Bar & Restaurant
Halkakas halbisztró
Thebigfish étterem
És minden jobb piac, ahol halat sütnek!
B. L.
Én kis kertet kerteltem…
2013 április 19. | Szerző: S Zsofi
Nincs kertem, de van két erkélyem. Az egyik napos, a másik inkább árnyékos. Az egyikre kifér asztal székkel, a másikra szűkösen, ezt használjuk gyerek erkélynek, gyerekbútorral. Rajzolásra, festésre, gyurmázásra tökéletes.:-) Fűszernövény tartásra is kiváló!
Szeretem a növényeket. Valószínű a génjeimben van, hiszen mindkét szülőm kertészmérnök, a kertészkedés nálunk alap.
Minden évben újra gondolom az erkélyeimet, próbálkozom, hogy mitől válhatnának egy kis paradicsommá a város közepén. Idén sok-sok böngészés után újra alkottam (szülői irányítással) őket. Szerettem volna egy úgynevezett konyhakertet,ami a főzőcskézéshez szinte elengedhetetlen számomra, ahol minden megterem, amit egy ekkora hely elbír. Felkerekedtünk hát és elmentünk egy lerakatba, ahol alig bírtam magammal. Fogtam két karton dobozt, és elkezdtem pakolni bele a dolgokat. Az elsőbe folyton termő eper, levendula, zsálya, oregánó, bazsalikom, snidling, menta, babér, citromfű, lestyán került. A második volt a dísznövény szekció. Ide törpe tuják, tövises növények, rózsa, nefelejcs, lonc (futó növény) . Készült nekik egy föld-trágya keverék, amibe beültettük őket, majd az egészet (a fűszernövényeket is) jókora fenyőkéreggel fedtük be. Jól sikerült.
Szépen burjánzó kis oázis lett, ahol szívesen üldögélünk este egy pohár bor mellett, és ahol szívesen reggelizünk , amíg az idő engedi. Hiszek a balkon kertészkedésben!Sokszor évekbe telik, mire sikerül rájönni arra, hogy mi az a növényzet, ami alkalmas a ládában nevelésre, de megéri. Sok vele a munka, de hálás feladat.
Szóval, ha fel vagy vértezve arra, hogy akár kicsi, akár nagy erkélyedet virág díszbe öltöztesd, vágj neki nyugodtan! Jó szórakozás, és a léleknek is igen jót tesz, kicsiket-nagyokat egyaránt leköt és összehoz.
Arról nem is beszélve, hogy könnyű vele felvágni, mikor az epredet dicsérik!:-)
“A kertemben szedtem, friss.”
B.L.
La Dolce Vita!
2013 április 11. | Szerző: S Zsofi
Ugye mindenki ismeri az olasz életérzést? Vagy legalábbis bele kóstolt már valaha egy picit. Ami engem illet, imádom az olaszokat, Olaszországot, a kanyargós kis utcákat a színes házakkal, a ruha szárító kötéllel, a sziesztával és mindennel, ami hozzájuk tartozik.Úgy, ahogy vannak…
Stílusosak,viccesek,szeretni valók.
Irigylem őket a mentalitásukért, a tengereikért a vulkánjaikért és a Vespájukért! Mindent olyan tökéletesre fejlesztenek.
Régi nagy álmom egy Vespa. Persze akárki mondhatná, hogy jó is az, csak nem Budapesten. Ahol a közlekedési kultúra a béka popsija alatt van, ott hol akarhatnék én Vespával közlekedni?Ahol inkább átmennek az autósok a zebrán, csak hogy a gyalogos ne tudjon lelépni, oda tényleg mit is szeretnék? Igen ám, de aki tudja, hogy hogyan közlekednek az olaszok, milyen hajmeresztően mennek bele egy kanyarba, akár robogóról, akár autóról beszélünk, mennyire tartják be a közlekedési szabályokat, na az aztán joggal gondolja, hogy Pest ehhez képes kismiska… Pedig nem.
Az olaszok ezt is bájjal, stílussal művelik. Nem lehet rájuk haragudni. Ők nem stresszelik halálra magukat, csak megélik azt, amit az élet ad nekik. Élvezik, kiszedik belőle azt, ami nekik a legjobb. A legkisebb dolognak is tudnak örülni, akár egy pohár borról, vagy egy kedves gesztusról van szó. Na ebből kéne nekünk kapni egy keveset.
Sokszor keresem ezt az élet érzést itthon is, de ez csak ott van náluk. Visszatérve a Vespához, lehet, hogy tényleg oda teremtette az ég ezt a kétkerekű csodát, ahol esténként a Piazzán az emberek az Aperolt kortyolgatva beszélgetnek, olivabogyót rágcsálnak és megváltják a világot másnap estig.
B.L.
A minap egy Vespás esti bulin vettem részt bámészkodás céljából, ahol csoda dolgokat láttam és annak örültem, hogy milyen jó, hogy azért vannak itthon is ilyen kezdeményezések.
Vészhelyzet…
2013 október 11. | Szerző: S Zsofi
Végre egy nyugodt, csöndes este, amikor egy 2010-es Chateau Lansade es egy jó kis 70%-os étcsoki társaságában gondolataimba merülve az új bejegyzésem írom… A háttérben a 007-es menti meg a Világot, a gyerkőc már az igazak álmát alussza.
Na, mondanom sem kell, hogy hetek óta szinte ez az első ilyen este. Az elmúlt hetekről csak annyit, hogy dobozolás, költözés átmeneti szállásra, lakás felújítás… Többet talán nem is kell ehhez fűznöm… Mégis, amiről most írni fogok szorosan kapcsolódik ehhez a felforduláshoz, káoszhoz, amit az elmúlt időszakban át kellett vészelni.
Mikor is kapjunk fontos rokon látogatást, ha nem a kezdődő kuplerájban…A pánik eluralkodik felettünk (megjegyzem rokonok nélkül is), sütő már nem működő képes, tepsik elpakolva… Sütnék én, de nincs mivel! A sarki cuki már elcsépelt, bár a pogácsája mennyei, valami új után kellene nézni… És akkor jön a szikra! Mintha láttam volna egy hirdetést a közösségi oldalon. Kutatok, keresek lázasan és BINGÓ!Süti futár! A képek magukért beszélnek, guszták, szépek. Próbáljuk meg. Félek, hogy aznap már nem lehet leadni rendelést,de teszünk egy próbát. Sikerül! Megbeszélt időpontra ott kopogtat nálunk a futár a friss, illatos házi süteményekkel, szép, praktikus csomagolással pont úgy néznek ki, mint a képen.Semmi szemfényvesztés! A rokonok elégedettek, a gyerkőc nyakig csokis a brownie-tól és én is nyugodt vagyok, hogy nem maradtam szégyenben, hogy jól sült el a vendéglátás és a tíz ujjukat is megnyalták! Hát van ez így néha!
Ja, hogy elfelejtettem volna mondani, hogy kik mentették meg a jóhírem?
Köszi Mosolyexpressz!
B.L
Oldal ajánlása emailben
X