Beköszöntött a szibériai hideg, hát élvezzük…
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Ilyen kemény telet rég nem pipáltam! A mínuszok odakinn csak úgy repkednek, két naponta havazik, és végre itthon is lehet élvezni a téli sportok adta lehetőségeket! Nincs szükség hóágyúra, műjégre, a természet tálcán kínálja fel önmagát! Bár a Balaton jege még életveszélyes, így azt nem tudom melegen ajánlani, a Műlyégpálya sokak bánatára nem nyitott ki idén, elkeseredésre így sincs semmi ok! Valahol a budai hegyek egyik kis “zugában”, ahol mondhatnám, hogy a “madár sem jár”, na ott van egy kis hely, történetesen egy régi villamosmegálló. Az 1800-as évek végétől volt itt a régi 58-as villamos zugligeti végállomása. Aztán telt-múlt az idő, és már nem volt szükség erre a patinás állomásra, így kempinget csináltak körülötte. Jött a tél, és valakinek eszébe jutott, hogy az előtte levő placcot fel lehetne önteni korcsolyapályának! Így is lett… A végeredmény: alpesi hangulat, egy jó kis hüttével, ahol forraltbort, teát, palacsintát, babgulyást, és egyéb finomságokat ehet, ihat a sporolásban, sétában, szánkózásban kifáradt odalátogató. A vaskályhában pattog a tűz, a hangulat békebeli, olyan “váratlan utazásos”, már csak Hetti néni hiányzik. Szeretem az ilyen ötleteket, és helyeket! Családoknak, pároknak, baráti társaságoknak ideális hely egy szombat, vagy vasárnap délelőttöt eltölteni, csetleni-botlani, kifáradni, megpihenni! Jó korizást!
Ahol keressétek:
www.campingniche.hu/?p=9&i=8
B.L.
Elérkezett a "várakozás" időszaka
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Beköszöntött az adventi időszak, a várakozás, a lassú elcsendesedés időszaka. Mégis valahogyan egyiket sem látom az embereken, meg saját magamon sem. Idáig azért rohantam, kapkodtam, hogy minden advent első vasárnapjára szép, díszes legyen. Az égők kinn legyenek az erkélyemen, a lakás ünnepi díszbe boruljon, a bejárat karácsonyi pompába öltözzön. Mindez inkább stresszként volt jelen idén az életemben, mint örömként. Pedig imádok dekorálni, kitalálni azt, hogy mi hogyan legyen még szebb, és hangulat formálóbb. Gondolkodtam, hogy ennek vajon mi lehet az oka? Aztán rájöttem,hogy az emberekhez, beleértve engem is, a nagy rohanásban, kapkodásban, nem jut el az advent “igazi” üzenete. Az az üzenet, amelyet a négy gyertya is szimbolizál,hogy egy-egy héttel mind közelebb kerülünk a végső megnyugváshoz, elcsendesedéshez. A mai felpörgetett világban, ahol az üzletek diktálnak, hogy mikor kezdődjön a karácsonyi szezon, elég nehéz a várakozásra koncentrálni… Mégis rájöttem arra, hogy hogyan lehetne az adventet meghitté, meleggé, nyugalmassá változtatni.Nem kell sok hozzá, mint édes illatok, sütemények, puncs, nyugalmas szép zene,Diótörő, adventi naptár és megpróbálni kiszakadni ebből az übergagyi erőszakos, “vegyél sokmindent, jódrágán szinvonaltalan, giccses” nyomulásból. Igen, az idén se gondolkozz, hanem a szokásos, unalmas ajándékok közül válogass, lehetőleg intézd el minél gyorsabban, hogy túl legyél rajta,és kipipálhasd, hogy ez a karácsony, és advent is megvolt, jöhet a következő. De ezt én nem így fogom csinálni.Rákészülök az elcsendesedésre, megnyugatom magam, közben forrócsokit kortyolgatok, és megpróbálom élvezni a karácsony és az advent igazi üzenetét. Nem lesz könnyű, de érzem, menni fog. Mindenkinek Békés Adventi időszakot, és kellemes gondolkodást, az apróságokhoz, amivel családunkat, barátainkat meglephetjük. Sokszor nincs is szükség nagy dolgokra, hogy ez sikerüljön.
B.L.
Sütőtök, gesztenye, birsalma, füst illat
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Elérkezett a hamisítatalan ősz. Hullanak a falevelek, színesedik,változik a természet. A piacokon egyre több sütőtököt lehet látni kissebb-nagyobb méretben. Gyermekkorom egyik mumusa volt a sütőtök. Nem szerettem. Kínszenvedésként éltem meg, ha egy falatot is le kellett nyelnem belőle. Aztán telt múlt az idő, és felnőttem. Dolgozni kezdtem, sok-sok kisgyerek között és akarva akaratlanul néha felbukkant az életemben a sütőtök. Ódzkodtam tőle, de meg kellett tennem, meg kellett kóstolnom újra meg újra, hiszen ha én nem teszem meg, akkor a gyerekek sem esznek belőle. Aztán jöttek a sütőtök partyk a gyerekekkel, amit pedig meglepő módon én kezdtem szervezni. Belépő a partyra valamilyen sütőtökös finomság volt. Így szép lassan beépült a mindennapjaimba a sütőtök, és most már úgy vagyok vele, hogy nélküle az őszt és a telet el sem tudom képzelni, akárcsak a frissen sütött gesztenye nélkül. Dédnagyanyáink egyik kedvenc ropogtatni valója ismét fénykorát éli. A városban jártamban-keltemben az utca sarkokon sütik nagy bádoggrillezőkön a finom, illatos gesztenyét. Sohasem tudok ellenállni a csábításnak. Hideg, borongós estéken, amikor már nincs kedvem máshoz, mint hogy begubódzak a kis zugomba, előveszem a gesztenyét, bevagdosom az oldalát, és nekiállok sütni. Szeretem, ahogyan pattog a serpenyőben.A szelídgesztenye azon kívül, hogy nagyon finom, rendkívül egészséges is, és szerintem csapat építő, főleg a gesztenye imádók körében. Az ősz teli van illatos dolgokkal, gesztenye illat, sütőtök illat, birsalma illat, füst illat. A birsalmát, én illatosítónak, és dekoráló eszköznek használom.Most is, ahogyan ezeket a sorokat írom, közben szippantom be ennek a szép, dekoratív gyümölcsnek az illatát. Szekrényben rendkívül jól illatosít. Amúgy meg ki ne hallott volna birsalmasajtról, vagy birs lekvárról? Nálunk a családban nagy hagyománya van a birsalmasajt készítésnek, meg persze az elfogyasztásának, de kígyórétes is készül vele,dióval kevert töltelékkel.Ha valaki nehezebben jut birsalmasajthoz, manapság a piacokon az idős nénik előszeretettel árulják csemegeként. Az őszről mindenkinek az első kép, ami beugrik,az az, hogy hullanak a falevelek. Legalábbis a gyerekek körében mindenképp. Én onnan tudom, hogy igazán megérkezett az ősz, hogy beleszagolok a levegőbe és égett pernye illatát érzem. Ezt hívom” falu illatnak” (sok más illat mellett:-)) olyan korokra emlékeztet, amelyekben sosem éltem, csak a képzeletemben léteztek. Valahogyan a füst illat melegséggel tölt el, vágyódással egy szépen megépített kandalló, vagy egy vaskályha után, ami igazán meleget ad testnek és léleknek.
Ezért szeretem az őszt, mert telis tele van meleg színekkel,és az embert arra készteti, hogy kicsit begubódzon, gyűjtögessen, elcsendesedjen,és készülődjön a télre.
A recept mindehhez: Végy egy zacskó gesztenyét, és egy tenyérnyi nagyságú birsalmasajtot, és egy szép kerek sütőtököt! Nyisd ki az ablakot, vagy ha kerted van, öltözz jól fel, menj ki a kerbe, s míg sűlnek odabenn a finomságok, végy egy mély lélegzetet, és szippantsd be a “faluszagot”. Az élmény határtalan lesz!
B.L.
Csokissimo, azaz Charlie csokigyára?
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Néhány héttel ezelőtt a szomszéd utcában nyílt egy csokigyár. Azért mondom csokigyárnak,mert itt aztán van minden. Kerek csokoládé, lyukas csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, azaz mindneféle extrém csokoládé, amit csak az ember el tud képzelni, és persze Gombóc Artúr. A bolt maga nagyon bájos, inkább a Csokoládé című film béli üzletkére hasonlít, bármit megkóstolhatsz, ami csak tetszik, hiszen ahogyan az eladó hölgyek egyike mondta,úgy nem adnak el csokoládét, hogy a kedves vevő ne tudná, hogy mit vesz meg. Így aztán volt alkalmam megkóstolni kecskesajtos csokoládét, fahéjas csokoládét, a híres csilis csokoládét, de az igazán ínyencek megízlelhetik a paradicsomos csokit is. Őszintén bevallom az igazat, erre a csokira még nem vett rá a lélek, mert igen bizarrnak tűnt. Természetesen a boltocska kínálatában megtalálható a sokak által nagyon nagyra tartott forró csoki tejszínhabbal, vagy más ízesítéssel. Egyszerűen jóérzés ide bejönni, mert melegséggel tölt el a sok bon-bon, csokoládé látványa. Kis asztalokhoz lehet leülni egy kávéra, teára, és közben majszolni, az ízletesebbnél ízletesebb csokikat, elfelejtve a mindennapi rohanást, gondokat, és néhány percre a menyországban érezni magunkat. Ez a kis bolt ismét egy kis ékszerdoboza a városnak, amilyen ékszerdobozokra szeretek rábukkanni, és magamévá tenni.
Ha ti is rá akartok bukkanni, akkor itt megtaláljátok: www.csokissimo.hu
Kis megjegyzés a honlaphoz: Én inkább valami kellemes swing zenét választottam volna, mint pánsípot a csokikhoz szerintem jobban illik, de ez magán vélemény. A kínálaton van a hangsúly,és az meggyőző….:-)))
B.L.
Cinque Terre, Lerici, és az olasz riviéra
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Idén nyáron úgy döntöttünk, hogy autóval vágunk neki a NAGY VILÁGNAK. Úticél Olaszország volt, pontosabban a Cinque Terre, a Földközi -tenger partján. Nőiesen bevallom, hogy idén májusig azt sem tudtam, hogy létezik ez a vidék. Internetes keresgéléseim során jutottam el a Csizma szárának ezen részéhez, mert valami nagyon különlegeset kerestem. Elővettem hát a Nagy Képes Atlaszt, belőttem, hogy mi az, ami viszonylag könnyen megközelíthető autóval, és sorra vettem a vidékeket, míg nem itt lyukadtam ki. A ” Cinque Terre” jelentése “Öt föld”, pontosabban öt picike halászfalu, ami a Világörökség részét képezi. Az öt falucskát kétféle módon lehet megközelíteni, vagy a tenger felől hajóval, vagy pedig vonattal. Autóval csak a falvak határáig lehet bemenni, ahol parkolóban hagyhatja az odalátogató az autóját. Szűk kis sikátorokon keresztül sétálgathat itt az ember, színesre mázolt házacskák árnyékában. Engem kicsit a Gyűrűk Ura féle városokra emlékeztetett, ahogyan a sziklákból meredeztek ki ezek a festői szépségű települések. Aki a tenger felől közelíti meg ezt a vidéket, elkápráztató látványban van része. Menetrendszerinti hajók visznek át más városkákból az “Öt földre”, ahol sziklahasadékokban tud csak lehorgonyozni a hajó, és kis pallóson keresztül léphetünk a szárazföldre. Szállásunk, ahol laktunk, nem az öt falucska egyikében, hanem valamivel a “Cinque Terre” alatt az igazi hamisíthatatlan olasz riviérán volt Lericiben egy úgynevezett mini hotelben. Lerici egy fürdő városka amelyet az 1930-as években fedeztek fel igazán a “Költők Öblében”.Az elnevezés nem véletlen, hiszen nagyon sok művészt, írót, költőt ihletett meg ez a vidék, akik később visszajáró vendégei voltak Lericinek, és ennek a Ligúr vidéknek.( Byron, George Sand, Dante, Shelley) A parton villák, sikátorok, olcsó kis trattoriák, homokos, sziklás part, kiválló strandokkal, cukrászdák, fagylaltozók, és sok-sok tenger gyümölcsei csábítják a nyaralókat. Halpiacok, zöldségesek, kisebb bárok, pékségek és egyéb bájos kis üzletek rabjaivá válhatunk itt.Nyaralásaink ezidáig szinte mindig az úgynevezett “package tour”-ra korlátozodtak, ahol minden adott volt, és mi döntöttük el, hogy kell-e vagy nem.Azonban most rá kellett jönnöm, hogy sokkal izgalmasabb dolog magunknak kiválasztani a szállást, és a helyet, és nekiindulni a Világnak, hiszen olyan nagy szabadságérzetet ad, amire egy keményen átdolgozott év után nagy szükségünk van. Így jövőre is autóval indulunk neki Lericinek, mert annyira megtetszett nekünk ez a kis vidék, hogy már le is foglaltuk a szállást, nehogy valamiről lecsússzunk.
B.L.
www.locandadellido.it
www.leciqueterre.org
www.cinqueterre.hu
Kezes-Lábos
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Itt a szüreti időszak, és Etyeken újra összeütik a lábas fedőket, hogy egy jó kis hétvége kerekedjék belőle. Szeptember utolsó előtti hétvégéjén, kivonul a község apraja-nagyja, hogy jó hangulatot varázsoljon az oda látogatóknak. Lesznek kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak, sajt, méz, lekvár kóstolók,és természetesen kinyitnak az etyeki pincék is. Híres borászok kínálják jobbnál jobb boraikat, főzőversenyre csurgathatjuk a nyálunk, és az eszem-iszom után pedig többek között Kolomposékkal,a Kolo, és Tündök zenekarral járhatják a táncot azok, akik a finom boroktól jó kedvre kerekedtek. Gyerekeknek előadásokkal, versenyekkel, játékokkal kedveskednek a szervezők, a helység különböző pontjain. Ahogyan a nyár Etyeken kezdőtött, úgy az Ősz is itt bontakozik ki! Aki megteheti, menjen el! Én biztosan ott leszek!!
ETYEKI KEZES-LÁBOS FESZTIVÁL: Szept.26-27 Fesztiválbuszok a Kelenföldi Pályaudvarról indulnak!
Menetrend: www.kezes-labos.hu
B.L.
Harry Potter, és a Félvér Herceg :-(((
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Nyaralásomból hazajövet, első utam a moziba vezetett. Futottam, rohantam, száguldottam, mint akinek az eszét vették, hogy le ne maradjak az új Potter filmről! Mint egy kisgyerek, amikor már nagyon vár valamit, úgy számoltam visszafelé én is a napokat, hogy mikor mutatják már be végre a rég várt részt. A könyvnek és a filmnek nagy rajongójaként, eszembe sem jutott, hogy ne nézzem meg ezt a részt. Beültem a moziba, az első tíz perc nagyon ütött, pont úgy, mint amilyen a beharangozója volt, és utána jött a nagy bummmmmmmm!!!! Itt a bummot arra a csalódásra értem, ami a folytatásban következett. Szétesett történet, fontos részek kihagyásával, lényegtelen részek kitöltésével, és némi vontatottsággal. MIÉRT?! Mit nem lehetett ebből a könyvből kihozni, ami teli van eseményekkel, izgulászásokkal,fontos, a történet szempontjából lényeges részekkel, és valahogyan mégsem sikerült…. Nagyot koppantam…Letörve, üveges szemekkel jöttem ki a moziból, és azon tanakodtam, hogy ha valaki csak a filmet nézi meg a könyv olvasása nélkül, semmit nem ért az egészből, én meg azt nem értem, hogy öt különböző stílusú, ám de jó film után mi nem ment?!! Ezek után csak bizakodni tudok abban, hogy a következő, azaz utolsó rész duplán olyan jó lesz, mint az összes együtt véve, márcsak azért is, hogy ehelyett a film helyett kiengeszteljék a nagyérdeműt, vagy legalábbis engem… A másik lehetőség a kiengeszelésre, ha karácsonykor kiadják a bővített,érthető Harry Potteres változatot.Azt meg végképp nem értem, hogy hová tűnt Hermione és Ron csókja a filmből??? Sokan csak ezért ültek be a moziba!!:-))) Ezt kihagyni!
B.L.
Hamarosan nyílik a Párizsi Nagyáruház !!
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Először 1910-ben nyílt meg a Párizsi Nagyáruház, a mostanra Világörökség részét képező Andrássy úton. Mégis az épület története az 1800-as évekre nyúlik vissza, pontosan 1882-re. Az eredeti terv alapján, amit Petschacher Gusztáv készített, az épület húsz évig kaszinóként működött. Gyönyörű pótolhatatlan freskóit Lotz Károly készítette. Aztán jött az első átalakítása,amit óbudai textilgyáros Goldberger családnak köszönhetett, hiszen az épületnek nem csak a belső terei változtak meg, hanem a funkciója is. A kaszinó épületét kisebb-nagyobb átalakításokkal kibővítették, és áruházzá alakították. A freskókat, és az építészeti gazdagságot figyelembe véve a Lotz-terem érintetlen maradt. Goldberger Sámuel aki dörzsölt üzletemberként sok városban megfordult,rájött arra, hogy Budapestnek is mint minden hasonló nagyvárosnak (Bécs, Párizs, Berlin) szüksége van nagy áruházra, hiszen ebben látta a jövőt. Az áruházban árult portékák árát úgy szabta meg, hogy az mindenki számára elérhető legyen. A Nagyáruházat 1911. márciusában adták át a nagyközönség számára. Ami az építészeti stílusát illeti, keveredett a szecesszió (Andrássy úti homlokzat) a neoreneszánsszal ( Paulay Ede utcai hátsó homlokzat), amely stílusokat a mai, felújított formájában is könnyen megcsodálhatunk. Az épület érdekességeihez tartozott az 1911-es átalakítás után a Róth Miksa által készített üvegablakokon kívül az aranyozott lépcső,Zsolnay kerámia borítások, és a tetőkert is, ami télen korcsolyapályaként üzemelt. Egyszóval pazar,elegáns áruház volt, a századelő plázája. Aztán jött a II. Világháború, ami az épület zuhanórepülését is jelentette. Évekig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktáraként használták, míg nem az 50-es évek végén, egészen pontosan 1957-ben Divatcsarnokként újra meg nem nyitották. Az áruk minősége,és sokszínűsége meg sem közelítette az 1911-es megnyitását követő “boldog békeidők” áruházának felhozatalát. Az egyszerű munkásember pénztárcájához,igényeihez próbálta mérni a rendszer a színvonalat. Így aztán ahogyan a változások elindultak, úgy vesztett az áruház régi pompájából, fényéből, egészen az 1999-es bezárásáig. Aztán következett tíz év pihenés,romlás. Most azonban újra a régi szép pompájában tűndöklik arra várva, mikor tárhatja szét többszárnyas kapuit a luxusra vágyó, illetve áhítozó közönségének. Irodák, elegáns üzletek kapnak majd helyet az épületben, ezen kívül a tetőterasz is újra nyitva áll majd a közönség számára, csodálatos panorámát kínálva az egész városra. Várom már azt a pillanatot, hogy betehessem a lábam ebbe az oly sok mindent megélt épületbe, amely közel száz év után újra visszakapja régi-modern fényét, és feladatát. Jó lesz mélán, csodálkozóan bolyongani a régi falak között, és elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt dédszüleink is ezt tették, amikor megnyílt Budapest első igazi Nagyáruháza.
B.L.
Ich bin ein Berlinerin :-))
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Ezt a kijelentést nem csak J.F.K mondhatja magáénak, hanem jómagam is. Számomra Berlin egy fogalom. Berlin a Kelet és Nyugat találkozása, a jelen és a múlt egyvelege, a modern és az ósdi keveredése. Korok élnek egymás mellett meghitten, nem zavartatva magukat az építészeti különbségek miatt. Belekóstolhatunk itt a húszas-harmincas évek Berlinjének egy kis szeletkéjébe, ha a Friedrich Strasse, vagy a Ku’Damm környékén sétálunk, a császári Németország pompájába, ha az Unten den Lindenen korzózunk, de a Kelet-Belinre oly jellemző kommunista világról is tart elénk a város egy kis tükröt, ha csak az Alexander Platzot vesszük célba. Ezen a helyen az idő megállt, Marx és Engels, mint két jóságos nagypapa őrzi a “placc” egyik sarkát, nehogy elvegyék tőlük az elvehetetlent, és ez így van jól, hiszen ettől olyan kettős ez a város. Egyszóval Berlin maga a” kultur sokk”! Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen évente egyszer, vagy jó esetben kétszer is megfordulok ebben a kaméleonként változó városban, de sosem jövök úgy haza, hogy valami újat ne látnék. Gombamód nőnek ki a földből az ultramodern épületek, a régiek szépülnek, változnak, új értelmet kapnak. Mert hiszen Berlin nem más, mint egy óriási metropolisz, amiben mindenkinek és mindennek van helye. Nehéz lenne, és nem is szándékozom minden ismert és kevésbbé ismert látnivalóját felsorolni, de jó “lokálpatriótaként” mégis vannak olyan kedvenc helyeim, amelyeket sosem hagyok ki, ha ott járok. Ilyen például a Dussmann, ami nem egy egyszerű könyv áruház, hanem a könyvek, zenék, filmek fellegvára!! Ahol az oda látogató órákat is képes eltölteni, az időről teljesen megfeledkezve. Hasonlóan izgalmas hely Berlin zsidó negyede, amit az ott élők csak Hackische Höffe néven ismernek. Nálunk a Gozsdu Udvar egy hasonló környék, annyi különbséggel, hogy Berlinben a Hackische Höffének találtak feladatot, fel tudták használni hasznos célokra. Ez a negyed az ott élő és dolgozó iparművészeknek, designereknek ad otthont. Kicsinosított, különleges, egyedi kis üzleteikben árulják jópofa, portékáikat, nem olcsó áraikon.Mégis néha, néha talál olyan kis” valamit” az ember, aminek nem tud ellenállni. Bízom benne, hogy a Gozsdu Udvart is sikerül majd egyszer adottságainak megfelelően felhasználni… Amiről még feltétlenül szeretnék említést tenni Berlin kapcsán, az nem más mint az ottani specialításnak számító currywurst, és mindenféle wurst. Az oda látogatónak mindenképp meg kell kóstolni, hiszen a currywurst a berliniek egyik büszkesége! Nincs olyan odavalósi, aki hetente legalább egyszer ne kapna be a városban jártában-keltében egy jó kis wurstot. Finom is az! Mint ahogyan fent említettem, nem szándékozom könyv módjára felsorolni Berlin nevezetességeit, csak kedvet akartam csinálni ehhez a fantasztikus városhoz, ahol a népek is olyan természetesen élnek egymás mellett, hogy senkinek nem jutna eszébe, hogy hatvan évvel ezelőtt többek között innen indult el egy olyan eszme, ami az egész Világot örökre megváltoztatta. Ezért kerekedjetek fel, tegyétek félre a németekkel kapcsolatos előítéleteiteket, (már ha vannak) vegyetek egy fapados jegyet (EasyJet), és vegyétek nyakatokba a várost,akkor majd meglátjátok, miről is beszéltem!! Jó utat!
B.L.
Babával, irány a Pastrami!
2011 május 10. | Szerző: S Zsofi
Otthon ülő, és gyermekét nevelgető friss anyukaként, sokszor érzem azt, hogy csak úgy kiszabadulnék a városba, valami olyat csinálni, amit még gyermektelen koromban szívesen tettem. Például beülni egy jó kis helyre reggelizni, barátnőkkel cseverészni, és figyelni a körülöttem nyüzsgő embereket. Így pár héttel ezelőtt nagy elhatározásra jutottam. Keresek egy olyan helyet, ahol mindezt Kiskomával is meg tudom tenni, és talán még más gyerekes barátnőt is el tudok csalni magammal. Nem kellett sokat kutakodnom, hiszen itt már többször is jártam, csak akkor még nem tűnt fel az, hogy mennyire gyerekbarát ez a hely. Igen a Pastramiról van szó Óbudán, az Anfiteátrummal szemben, a régi Skála Sprint, vagy ahogyan még az épület ismert, Goldberger Textilgyár épületében… A neten sokat és sokféleképpen próbálkoztam bababarát helyet találni, de mindig elcsúszott valahol az ügy. Vagy pelenkázó nem volt, vagy babakocsival nem fértem be, vagy lépcsőn kellett volna felküzdenem magunkat, stb. A Pastramiban együtt van minden. A hely stílusa, jellege is figyelemre méltó, hiszen a minimál, és a retro egyvelegéről van szó, ahol archív családi film felvételek mennek a festetlen falon az 50-es, 60-as, 70-es évekből, ahol a kinti kerti bútor a szocreál balatoni SZOT üdülők hangulatát idézi vissza vidám színeivel, ahol a pincérek közvetlenek és segítőkészek, és ahol az étel is jó. Gyerekeknek külön játékok a polcon, babaülőkék, a galéria szinten pedig ott van maga a csoda, az ékszerdoboz, ami egyedülálló Pesten (szerintem), az pedig a női WC!!!Félreértés ne essék, nem maga a WC mint fogalom egyedülálló a Pastramiban, hanem az éttermi WC újragondolása. Egyes helyeken, bármennyire puccos is maga az étterem, sokszor még Wc papírt sem talál az ember a tisztaságról nem is beszélve. Itt külön kis vitrin áll az odalátogatók rendelkezésére, ha esetleg elfelejtett volna olyan fontos dolgokat magával vinni, mint pelenka, popsitörlő, kézkrém, esetleg női intim felszerelés, van itt minden, még fogkefe is!! Szuper! Nem érhet meglepetés!Szóval mindent összevetve kismamák, és kisbabák, párocskák és szingli csajok, ez a hely megér egy próbát, reggel, délben és este is, kávéra, reggelire, családi ebédre. Csak már egyszer én is úgy érnék oda, hogy ne csúsznék le a Pesti fánkról…:-)
B.L
www.pastrami.hu
Oldal ajánlása emailben
X